3. Rész

Sziasztok! Sikerült kb 3 hetes késéssel érkeznem, amit rettentően sajnálok.  Sokat kellett tanulnom+az edzés és nem igazán tudtam írni, de remélem kitudlak titeket engesztelni azzal, hogy most már itt a következő rész. =) Köszönöm a kommenteket! =) Jó olvasást és komizz!! =) =D Xx Vivii =)

Mikor mindennel készen voltunk és indulni akartunk, kattant a zár és belépett a testvérem. Kicsit megnyugodtam ám ideges is lettem, amikor Niallt kezdte el dühösen méregetni. Csak néztük egymást a szoba közepén.
-Mi a szar ez az egész, Zo? Mit keres itt Niall Horan? És miért van összepakolva a te holmid az enyémmel együtt? Hmm? Elárulnád nekem?-törte meg végül a csendet. Gyorsan tette fel a kérdéseket, mégis nyugodtan, ám arcáról olvasni lehetett, hogy tiszta ideg. Csak álltam ott és néztem rá. Szám kiszáradt, a pulzusom fel ment. Már épp szólásra nyitottam a számat, amikor a válaszokat Niall kezdte el sorolni.
-Nyugi! Ne támadt így le! Mindent szépen el fogunk mesélni neked,de nem most. Majd ha eljutottunk hozzánk ott szépen mindent megtudsz majd, de erre most nincs idő. Apátok bármelyik percben vissza jöhet, nem lenne túl jó ha itt találna minket.
-Honnan tudsz te erről? Hm?-kérdezte Ad lélegzet visszafojtva.
-Majd elmesélem neked, rendben? Minden kis apró részletet, még azt is, hogy hogy állt a fű szál, de ismétlem, nincs időnk, szóval rohadt gyorsan kapd fel az egyik bőröndöt és vidd ki a kocsiba, mert apukátok itt talál minket aminek senki sem fog örülni-fejezte be, majd megfogta az én bőröndömet, karon ragadott és kifelé kezdett húzni. A testvérem akaratlanul is követte a példáját, felkapta a saját bőröndjét és hozta a utánunk. Mindent beraktunk a kocsiba, (Niall időközben hívott egy taxit) beültünk és már indultunk is. Épp jókor, ugyanis láttam, hogy apánk éppen most akart bemenni a házba, persze megint matt részegen. Nem bírtam tovább nézni, elfordítottam a fejemet. Csöndben utaztunk az autóban, rajtam pedig az idegeskedés kezdett urrá lenni. Mocoroktam,nézelődtem, kapartam a körmömet, mindent csináltam. Nagyon ideges voltam, hiszen mégis csak a One Direction házában fogok lakni.  A kocsiban Adam ült előre, én meg hátul voltam Niall-el. Valószínűleg láthatta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok ugyanis, csak annyit éreztem, hogy egy kéz érinti meg az enyémet, majd lágyan a fülembe suttogott.
-Nem kell izgulni! Imádni fognak!-küldött felém egy bíztató mosolyt. Szavai melegséggel öntöttek el, és kissé megis nyugodtam. Hihetetlen milyen hatással van rám ez a fiú, pedig csak ma ismertem meg. Biztosan elbambultam (miközben felé néztem) mert csak azt láttam, hogy aranyosan mosolyog. Zavartan és kipirultan kaptam el a fejemet, mire ő édes kuncogásba kezdett. A kocsi szép lassan megállt, kiszáltunk, kivettük a két bőröndöt és Niall kifizette a fuvart. Egy kicsit vitatkoztam vele, hogy legalább ezt had én fizethessem, de természetesen alul maradtam ebben a "csatában". Majd legközelebb. A taxis elhajtott, mi pedig ott maradtunk, hárman a ház előtt. Hatalmos és gyönörű házban élnek.

Nem találtam rá szavakat, de ahogy elnézem a testvérem se. A mi házunkhoz képest ez egy 5*-os lakosztály. Gyönyörű nem tudok rá mást mondani. Csak álltunk és néztük a "kastélyt", majd Niall egyik kezével finoman megfogta a kezemet és összekulcsolta (!!) az ujjainkat, míg a másik kezében a bőröndöm volt. Megint úrrá lett rajtam a félelem és nem bírtam mozdulni. Mivan, ha utálni fognak? Mivan, ha eleve nem is akarnak megismerni? Mivan, ha bunkók lesznek velem? Mivan, ha elítélnek? Csak úgy cikáztak a fejemben a kérdések. Gondolatomból Niall szakított ki.

-Nyugi, imádni fognak. Alig várják, hogy találkozhassanak veletek. A múltadaz meg csak akkor tudják meg amikor Te szetetnéd-mosolygott rám és megszorította egy kicsit a kezemet. Visszamosolyogtam rá, majd elindultunk be.