NEM RÉSZ!

Sziasztok!
Gondolom láttátok, hogy nincs annyira időm a blogra. Nem tudom, hogy mennyien olvastok, de sajnálattal kell közölnöm, hogy a blog szünetelni fog. Nem tudok mást tenni, sokat kell tanulnom. Egy hét az, ami biztos, hogy szünetelve lesz, de lehet több. Pénteken (január 16.) lehet felkerül egy rész, de lehet, hogy csak egy újabb közlemény. Persze amikor csak van időm, folytatom a részek írását, de most itt a félév és nem megy a sok dolgozat miatt, sajnálom. Ha valaki esetleg megnézi ezt a bejegyzést, kérem mondja el, (kommentben)  hogy várja, hogy folytassam, vagy nem és ha nem akkor miért, nem. KÖszönöm! :) Szeretemazolvasóimat! :) <3 Xx Vivii

5. Rész

Sziasztoook!! :) Ismét rettentő sokat késtem, remélem megbocsáltátjok. Meghoztam a következő rész, kérlek kommizzatok, mert sokat jelent! :) Xx Vivi

Egyszercsak azt vettem észre, hogy közeledik felém és akkor belépett Louis.
-Találtam répát!-ujjongott, miközben mi gyorsan szétrebbentünk.-Jajj! Megzavartam valamit? Már itt sem vagyok!-és azzal a lendülettel ki is ment. Ott ültünk, ketten a szobába és a gondolatainkba merültünk. Most vajon meg akart volna csókolni? Á, biztos nem. Mi lett volna, ha nem lép be Louis? Megcsókol vagy nem? Tetszem neki? Kizárt dolog. De akkor miért kezdett el közeledni? Én akartam azt a csókot? Lehet..
-Felhozom a bőröndödet, hogy ki tudj pakolni, jó?-mosolygott halványan.
-Köszi!-mosolyogtam vissza. Kiment, én meg ott maradtam egyedül. Addig megcsináltam az ágyat és jobban körül néztem. Nem tudom elhinni, hogy a One Direction házában vagyok és itt fogok élni. Jujj... Emily még nem is tud erről az egészről semmit. Majd este felhívom.
-Tessék, nyugodtan kipakolhatsz-szólalt meg hirtelen mögöttem Niall. Annyira megijedtem, hogy (magam sem tudom pontosan) ugrottam egyet és már csak arra eszméltem fel, hogy Niall tart a kezében. Mindketten felnevettünk, majd feltápászkodtam.
-Köszi-nevettem még mindig.-És köszi, hogy felhoztad a cuccom.
-Nincs mit.
-Lemegyek, megmutatom a tesódnak is a szobáját. Nem vagy éhes?-kérdezte újból.
-Nem köszi.
-Biztos? Egy kakaó, kávé vagy egy forró csoki? Csinálok neked egy forró csokit jó? Biztos jól fog esni novemberben-kacsintott vigyorogva.
-Akkor egy forró csokit. Köszönöm-nyomtam egy cuppanós puszit az arcára. Miután kiment, elkezdtem kipakolni. Mivel nem volt sok cuccom, gyorsan végeztem, ezért megnéztem a telefonomat, mivel eddig le volt némítva. 2 nem fogadott hívás. Egy Emilytől egy pedig...mivan? Az apámtól? Mégis miért hívott? Mivel nem értettem, nem foglalkoztam vele, Emet pedig később felhívom vagy majd holnap elmondok neki mindent. Gondoltam kipróbálom az ágyat ezért elfeküdtem rajta. Később arra keltem, hogy sötét van a szobában és a komódon ott van a 'forró' csokim, ami már kihűlt, de nem baj, a szándék a fontos. Felvettem és elkezdtem iszogatni, közben pedig megnéztem mennyi az idő. 23:36. Gondoltam és felmentem facebookra. Küldtem egy üzenetet Emynek, hogy majd a suliban találkozunk holnap. Nézzegettem egy csomó idézetes képet, majd egyszer csak kiszúrtam magam, Niall oldalán. Lefényképezett ahogy alszok és még fel is rakta facebookra. És most nem fogok viccelni... 3897 lájk érkezett rá és csak 1 órája rakta fel.  Le lájkoltam én is és mikor ki akartam lépni, hirtelen beugrott egy chat ablak. Niall írt rám.
N: Te egy órája még aludtál nem de? :D
Z: De. Jól mondod.. 1 órája. Most keltem fel :D Itt iszom a forró csokimat. Nagyon finom köszi! :) Mellesleg. Miért is fényképezted le a "gyönyörű" fejemet miközben alszok? :")
N: Meg kellett örökíteni azt az első pillanatot, amikor elsőnek alszol ott. :') Olyan megható!!-írt vissza és ekkor egy bazinagy villámlással és dörgéssel, elkezdett szakadni az eső. Olyan szinten megijedtem, hogy nemcsak leestem az ágyról, de még sikítottam is.
N:Minden oké?!? Koppanást és sikítást hallottam.
Z: Persze, megvagyok, csak leestem a földre, mert megijdetem.
N:Mitől? Van ott valaki???
Z: Nem, butus. A villámlástól. Félek tőlük :/
N: Át menjek? :)
Z: Megtennéd?-csillant föl a szemem a telefonom előtt.
N: Persze! :)
Már épp írni akartam vissza, amikor kopogtak az ajtón. Felálltam és beengedtem Niallt. Leültünk az ágyra és egy ideig csak néztük egymást, csendben. Ez nem az a kínos, hanem az inkább megnyugtató csend volt.
-Hány éves is vagy most?-törte meg végül, Niall a csendet.
-17.
-És mikor leszel 18?
-Decemberben-megint egy kisebb csönd következett.-A tesóm...-kezdtem.
-A tesód, nagyon jól kijön mindenkivel. Vicces figura-mosolyodott el halványan.
-Köszönöm.
-Ugyan mit?
-Ezt az egészet. Még csak ma találkoztunk, de rád máris tudok számítani és azonnal befogadtál. Hogy lehet ekkora szíved?-néztem rá kérdőn.
-Ezt már megbeszéltük. És nem ma találkoztunk, hanem tegnap ugyanis már 00:34 van-kuncogott fel halkan, majd magához húzva eldőlt velem az ágyon. Rengeteget beszélgettünk még az este folyamán, majd birizgálta a hajamat, miközben a You&I-t dúdolgatta én, pedig egyszercsak elaludtam rajta.

4.Rész

Sziasztok! :) Tudom nem ide tartozik, de a barátnőm blogját ide linkelem, és nézzétek meg kérlek, ha érdekel. Köszönöm. :)  http://singlukehemmings.blogspot.ro/?m=1  Ismét rettentő sokat késtem, de sajnos sok a tanulnivalóm.Na de meghoztam a következő részt remélem tetszeni fog! :)  Xx Vivii :)

Alighogy beléptünk a házba, négy őrjöngő fiú fogadott minket. Zayn a tükör előtt állt és a haját igazította, közben pedig puszikat küldött magának, Louis üvöltözött, hogy "nincs itthon répa! Úr Isten!! Hogy fogunk így jó benyomást tenni?!?", Liam szaladni kezdett, mert egy kanál a lábánál ért földet, Harry pedig a Tv-t üvöltötte, közben pedig a kanapén a telefonozott (mellesleg a telefonjából is zene szólt). Niall becsukta magunk mögött halkan az ajtót, letette a bőröndöt és a nappaliba kezdett sétálni. Mi a tesómmal halkan mentünk utána. Mikor beért a szobába, megállt és üvölteni kezdett.
-ITT VAGYUNK!-kiabálta el magát. Hirtelen mindenki megállt és ránézett a szőkeségre. Kb 2 percig állt mindenki, úgy a szobában, mint egy rakás szerencsétlenség, mire Zayn elindult felénk. Mikor odaért kezet fogott Adam-mel, majd felém közeledett. Megállt előttem, édes mosolyt villantott, majd bemutatkozott. Mindenki bemutatkozott a másiknak, majd Niall kifelé kezdett húzni a helységből, fel egy lépcsőn.
-Megmutatom a szobádat, jó?-mosolygott édesen.
-Köszi-pirultam el enyhén. Miközben a lépcsőn mentünk fel, nézelődtem. Ahhoz képest, hogy 5 fiú lakik itt, rend van. Én kupira számítottam. Felértünk a lépcsőn és egy hosszú folyosón találtuk magunkat. 6 szoba volt és majdnem mindegyik ajtón volt egy felirat. Egyiken, Harry, vele szembe egy Zayn feliratú, mellette Liam. Liam szobájával szembe egy fürdő volt, mellette pedig, Louis szobája díszelgett. Az egyik szobára semmi sem volt írva. Nyugodtan haladtunk végig a folyosón, közben a kezemet továbbra sem engedte el, aminek tulajdon képpen nagyon is örültem. Egyszercsak vettünk egy balos 'kanyart'. Ezen a folyosón "csak" 3 szoba volt. Egy fürdő, mellette egy Niall feliratú, vele szembe pedig egy felirat nélküli. Ebbe a szobába Niall benyitott, és maga után húzott gyengéden. Amint beléptem, elakadt a lélegzetem.

Egy barnás, fahéj színekkel el látott szobába érkeztünk. Iszonyatosan szép volt, el se tudnám mondani, hogy mennyire tetszett. Imádtam. A szám 'o' alakot vett fel és csak néztem magam elé.

-Nem tetszik?-szomorodott el mellettem a kis Ír fiú.

-Nem Niall, nem tetszik. Egyszerűen imádom-öleltem meg őt. Vállába fúrtam a fejem, míg ő a kezével ölelte a derekam. Így álltunk olyan 3 percig, amikor finoman eltolt magától és a szemembe nézett.

-Nem vagy éhes?- kérdezte mosolyogva.

-Hát egy kicsit.

-Én éhen halok-mondta mire felnevettem.-Hé! Ez nem vicces! Pocak fontos dolog és nagyon jó barátságban vagyunk! Nem akarom ezt elrontani!-mondta 'komolyan', de a végére már ő is nevetett, velem együtt.-Na megállj!-felkapott az ölebé, ledobott az ágyra és csikizni kezdte az oldalam. Én össze-vissza rugdostam a lepedőt, ő meg csak nevetett rajtam.

-Niall! Niall, kérlek hagyd abba!-törölgettem a szememet, mert már annyira nevettem, hogy bekönnyezett.

-Mit ér az nekem?-alkudozott sunyin mosolyogva.

-Ööö... csinálok neked kaját!-vigyorodtam el gonoszan.

-Erre ki tud nemet mondani?-kócolta össze a hajamat, mire én felnevettem.-Összegyűrtük az ágyat-kacagott fel ezúttal ő.

-Majd megcsinálom-ültem fel lassan vele szembe. Csak néztük egymás szemeit. Azok a kék szempárak! Hihetetlen, hogy mennyire elvarázsolnak! Egyszercsak azt vettem észre, hogy közeledik felém és akkor...

3. Rész

Sziasztok! Sikerült kb 3 hetes késéssel érkeznem, amit rettentően sajnálok.  Sokat kellett tanulnom+az edzés és nem igazán tudtam írni, de remélem kitudlak titeket engesztelni azzal, hogy most már itt a következő rész. =) Köszönöm a kommenteket! =) Jó olvasást és komizz!! =) =D Xx Vivii =)

Mikor mindennel készen voltunk és indulni akartunk, kattant a zár és belépett a testvérem. Kicsit megnyugodtam ám ideges is lettem, amikor Niallt kezdte el dühösen méregetni. Csak néztük egymást a szoba közepén.
-Mi a szar ez az egész, Zo? Mit keres itt Niall Horan? És miért van összepakolva a te holmid az enyémmel együtt? Hmm? Elárulnád nekem?-törte meg végül a csendet. Gyorsan tette fel a kérdéseket, mégis nyugodtan, ám arcáról olvasni lehetett, hogy tiszta ideg. Csak álltam ott és néztem rá. Szám kiszáradt, a pulzusom fel ment. Már épp szólásra nyitottam a számat, amikor a válaszokat Niall kezdte el sorolni.
-Nyugi! Ne támadt így le! Mindent szépen el fogunk mesélni neked,de nem most. Majd ha eljutottunk hozzánk ott szépen mindent megtudsz majd, de erre most nincs idő. Apátok bármelyik percben vissza jöhet, nem lenne túl jó ha itt találna minket.
-Honnan tudsz te erről? Hm?-kérdezte Ad lélegzet visszafojtva.
-Majd elmesélem neked, rendben? Minden kis apró részletet, még azt is, hogy hogy állt a fű szál, de ismétlem, nincs időnk, szóval rohadt gyorsan kapd fel az egyik bőröndöt és vidd ki a kocsiba, mert apukátok itt talál minket aminek senki sem fog örülni-fejezte be, majd megfogta az én bőröndömet, karon ragadott és kifelé kezdett húzni. A testvérem akaratlanul is követte a példáját, felkapta a saját bőröndjét és hozta a utánunk. Mindent beraktunk a kocsiba, (Niall időközben hívott egy taxit) beültünk és már indultunk is. Épp jókor, ugyanis láttam, hogy apánk éppen most akart bemenni a házba, persze megint matt részegen. Nem bírtam tovább nézni, elfordítottam a fejemet. Csöndben utaztunk az autóban, rajtam pedig az idegeskedés kezdett urrá lenni. Mocoroktam,nézelődtem, kapartam a körmömet, mindent csináltam. Nagyon ideges voltam, hiszen mégis csak a One Direction házában fogok lakni.  A kocsiban Adam ült előre, én meg hátul voltam Niall-el. Valószínűleg láthatta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok ugyanis, csak annyit éreztem, hogy egy kéz érinti meg az enyémet, majd lágyan a fülembe suttogott.
-Nem kell izgulni! Imádni fognak!-küldött felém egy bíztató mosolyt. Szavai melegséggel öntöttek el, és kissé megis nyugodtam. Hihetetlen milyen hatással van rám ez a fiú, pedig csak ma ismertem meg. Biztosan elbambultam (miközben felé néztem) mert csak azt láttam, hogy aranyosan mosolyog. Zavartan és kipirultan kaptam el a fejemet, mire ő édes kuncogásba kezdett. A kocsi szép lassan megállt, kiszáltunk, kivettük a két bőröndöt és Niall kifizette a fuvart. Egy kicsit vitatkoztam vele, hogy legalább ezt had én fizethessem, de természetesen alul maradtam ebben a "csatában". Majd legközelebb. A taxis elhajtott, mi pedig ott maradtunk, hárman a ház előtt. Hatalmos és gyönörű házban élnek.

Nem találtam rá szavakat, de ahogy elnézem a testvérem se. A mi házunkhoz képest ez egy 5*-os lakosztály. Gyönyörű nem tudok rá mást mondani. Csak álltunk és néztük a "kastélyt", majd Niall egyik kezével finoman megfogta a kezemet és összekulcsolta (!!) az ujjainkat, míg a másik kezében a bőröndöm volt. Megint úrrá lett rajtam a félelem és nem bírtam mozdulni. Mivan, ha utálni fognak? Mivan, ha eleve nem is akarnak megismerni? Mivan, ha bunkók lesznek velem? Mivan, ha elítélnek? Csak úgy cikáztak a fejemben a kérdések. Gondolatomból Niall szakított ki.

-Nyugi, imádni fognak. Alig várják, hogy találkozhassanak veletek. A múltadaz meg csak akkor tudják meg amikor Te szetetnéd-mosolygott rám és megszorította egy kicsit a kezemet. Visszamosolyogtam rá, majd elindultunk be. 

2. Rész

Sziasztook! :) Szeretném megköszönni nektek a komikat, nagyon jól estek. Volt olyan aki kérdezte, hogy milyen gyakran lesznek részek. Ha minden jól megy akkor 2 naponta. Na nem is húzom tovább az időt, meghoztam a második részt, remélem tetszeni fog nektek, bár szerintem nem lett a legjobb. Komizzatok! :) Xx Vivii :) 

Ő volt Niall Horan. Ő volt az akiért megszerettem a One Dierctiont (a többi negy fiút is szeretem, ne értsétek félre). Ő volt az akivel minden nap szerettem volna találkozni, ám nem sikerült. Ő volt az aki mindig vidám volt és (nem rossz indulatból) gyerekes. Most viszont a mosolyt, szomorúság és kiváncsiság váltotta fel. Mikor tudatosult bennem, hogy tényleg Ő az köpni, nyelni nem tudtam. Gondolataimból kérdése szakított ki.
-Miért csinálod?-nézett rám szomorúan.
-Hosszú-legyintettem.
-Nekem van időm-mosolygott.-De tényleg. Sokkal jobb lesz ha beszélsz róla. Hátha tudok segíteni!-nézett rám könyörgően.
-Nem tudsz. Sajnos nem tudsz-hajtottam le a fejem, közben pedig újra könnyes lett a szemem. Finoman az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Eddig bírtam, könnyeim utat törtek maguknak, halkan, megis gyorsan. Két keze közé fogta az arcom és ujjaival letörölte könnyeim. Erre akaratom ellenére is elmosolyodtam.
-Na, látod? Máris mosolyogsz!-mondta vidámam.-Viszont tényleg jobb lesz ha beszélsz róla. Biztos, hogy tudok segíteni valahogyan-váltott át komolyra.
-Fölösleges elmesélnem. Semmi értelme nem lenne. Te egy sztár vagy, az én problémáim számodra semmiségek. Mitől lesz jobb ha elmondom? Holnap ugyan úgy felkesz reggel, elmész a bandáddal, kiadtok pár jó számot, majd este fáradtan fekszel le és hamar elnyom az álom. Holnap már nem is fogsz emlékezni rám-fejeztem be szomorúan.
-Már miért lenne fölösleges? Az egy dolog, hogy híres vagyok, de mindenkinek vannak problémái és akár hiszed akár nem arra vannak az emberek, hogy segítsenek egymásnak. Miért ne emlékeznék rád? Ezek után le se fogsz tudni vakarni magadról. Na meséld el, hogy mi bánt. A vagdosást pedig villám gyorsan fejezd be, mert nem állok jót magamért-mondta nevetve. Mivel tudtam, hogy viccel én is elnevettem magamat. Nehezen elmeséltem neki, hogy mi történt. Hogy apám ver, hogy mindenki utál, hogy az életemnek semmi értelme és, hogy az anyám itt hagyott.
-Ez borzalmas-mondta szörnyűlködve.- Anyukádat meglehet érteni.
-Tudom, rá nem is haragszom.
- Viszont nem utál mindenki! Ott van neked a testvéred, a legjobb barátnőd és most már én is-kacsintott vigyorogva.- És fogadok, hogy a fiúk is kedvelni fognak téged!
-A a fiúk?-dadogtam.
-Igen. És az életednek nagyon is sok értelme van!
-Mégis mi?
-Hidd el, hogy valaki nagyon szeret téged.
-Mégis ki?-kérdeztem értetlenül.
-Majd idővel megtudod. És az apukád, háát... nehéz eset. De már erre is tudom a megoldást!-csetintett vigyorogva.
-És mi az?
-Hozzánk költözöl-mondta, mintha ez olyan természetes lenne, miközben az arcán levakarhatatlan volt a vigyor.
-Tessék?-kérdeztem. Alig akartam elhinni. Én a One Directionös fiúkhoz? Úr Isten.
-Jól hallotad. Sok cuccod van apudnál?
-Nem alig van valami.
-Akkor írsz neki egy levelet, utána megvárjuk, hogy elmenjen otthonról, majd összepakolunk és elvisszük hozzánk a cuccaidat- már éppen szólásra nyitottam a számat, amikor folytatta. - És a tesód cuccait is elhozzuk!-kacsintott.
-Ko-komolyan?-csodálkoztam.
-Persze. Sokkal jobb lesz, nálunk mint apudnál.
-Úr Isten! Nem tudom, hogy köszönjem meg-öleltem meg és újra sírni kezdtem.
-Ssshh- nyugtatott.- Ne sírj! Most már minden rendben lesz. Nyugodj meg.
-Köszönöm-nyomtam egy puszit az arcára. Hihetetlen, hogy csak 3-4 órája ismerem, de máris szeretem.
-Viszont, van egy feltételem-nézett komolyan a szemembe.
-És mi az?-kérdeztem félve.
-Nem vagdosod magad többet. Csak ezt ígérd meg. Egy ilyen szép lánynak nem ál jól-túrt zavartan a hajába.
-Megígérem, és köszönöm.
-Semmiség. Na menjünk, mert megfázol!
Elindultunk hozzánk, majd megvártuk amíg apám elhagyja a házat. Mikor ez megtörtént, bementünk és gyorsan összepakoltunk nálam, majd Adamnél is. A levelet a konyha asztalára raktam.
-Niall.
-Igen?
-Nem lesz baj, hogy csak úgy beállítunk hozzátok a testvéremmel, hogy 'Sziasztok mostantól itt lakunk'?
-Nyugi! Már beszéltem Louval és már nagyon várnak titeket-ölelt át.
-Biztos?-kérdeztem félve.
-Biztos, nyugi!
-Rendben. Köszönöm-fúrtam a vállába a fejem. Mikor mindennel készen voltunk és indulni akartunk, kattant a zár es belépett...

A következő részben kiderül, hogy ki lépett be rajta. :D Remélem tetszett. Komizz! :) Xx Vivii

1. Rész

Sziasztok! Örülök, hogy tetszett nektek az amit eddig írtam és láttam, hogy várjátok az első részt. El sem tudjátok képzelni, hogy ez mekkora öröm nekem! :) Ez a rész kicsit hosszú lett, a végét pedig érdekesen hagytam abba. Na de meghoztam az első részt remélem tetszeni fog nektek! :) Xx Vivii

Reggel ahogy felkeltem egy kis napsütést véltem felfedezni a szobámban. Nagyszerű. Megint mindenki örülni fog csak én leszek mogorva. Lentről nem hallatszódott fel semmi zaj. Apám biztos alszik vagy még mindig a kocsmában van. Ja igen. El is felejtettem. Testvéremmel és az Apámmal élek. Anyám még kiskoromban elment, hogy jobb élete lehessen. Nem haragszom rá azóta is tartjuk a kapcsolatot telefonon keresztül, ugyanis találkozni sajnos nem tudunk mert elment Párizsba. Apámat viszont egyenesen rühellem. Hogy miért? Majd később megtudjátok. A testvérem már elment mivel nem egy suliba járunk, ő hamarabb kel és megy el. Remélem nem találkozott apánkkal. Elmentem megfésülni a hajamat, majd fogat is mostam mivel reggel nem szokásom enni. Egyrészt azért mert minél hamarabb el akarok menni itthonról, másrészt azért mert nem vagyok éhes. Felvettem egy kék inget, egy bordó nadrággal és egy fekete sportcipővel.

                         Sminket ugyancsak nem raktam magamra. Minek? Mindig is utáltam. A hajamat kiengedve hagytam. Késznek nyílvánítottam magamat és elindultam. Gyorsan kirohantam a házból, bezártam a kaput, majd elindultam Emilyhez. Minden reggel együtt mentünk suliba és ez ma sem volt másként. Oda értem a házhoz és az én legjobb barátosném akkor ért ki. Öleléssel köszöntöttük egymást és elindultunk.

-Reggel találkoztál vele?-kérdezte félve. Tudtam miért kérdezi.

-Nem hála Istennek-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Váltsunk témát. Mi van Joshal?-kérdezte miközben egyik szemöldökét húzogatta, mire elnevettem magam.

-Joshal? Mi lenne? Egymás mellett ülünk kémián, néha bökdös, de semmi más.

-És neked...-kezdte, de félbeszakítottam.

-Nem, nem tetszik. Mit csináltál tegnap?-kérdeztem témát terelve.

-Gépeztem, blogokat olvastam éééés hallgattam a One Directiont-felelte vigyorogva. Igen elfelejtettem megemlíteni, hogy Emy hatalmas 1Dfan. Igaz én is szeretem őket, de én nem ölnék értük úgy mint Emily. Emlékszem amikor valaki egyszer azt mondta, hogy szar az 1D. Egyszer. Többször nem mondta, ugyanis Emy hozzávágta a tanári asztalról szerzett parafatáblát és a táskáját. Utána csak azért, hogy kiengesztelje barátnőmet, elénekelte neki a teremben a You&I-t. Mindenki dölt a nevetéstől. Gondolatmenetemből Em szakított ki.

-Hahó! Zoe! Ön a föld nevű bolygóra érkezett!

-Mii? 

-Figyeltél te rám?

-Öööhmm... nem sajnálom-mondtam szomorúan.

-Nyugi, nem történt semmi. Na éppen azt mondtam, hogy tegnap olyan hihetetlenül szexis képeket találtam Harryről, hogy azt hittem leesek az ágyról-mondta nevetve. Igen köztudott tény, hogy imádja Louist, de Harryért ölni tudna. 

-Nem estél le véletlenül?-kérdeztem nevetve.

-Részletkérdés-legyintett mosolyogva.-Ja és neked is találtam Niallről-vigyorgott.

-Majd küldd át-mondtam boci szemekkel. Nos, igen. Nekem mindig is Niall volt a kedvencem. A telefonomon van róla vagy 1000 kép. Szépen lassan bértünk a suliba és elmentünk kémiára. Mindenki boldog volt, ám amikor  beléptem a terembe mekaptam az olyasféle köszönéselet, mint 'Szia Depike' vagy 'Jajj, már megint itt vagy? Minek rontod a légkört?' , de volt olyan is, hogy 'Megjött a Depressziós, bújjunk el!'. Hogy is mondjam. Nem vagyunk túl jóban az osztálytársaimmal. Emilyevel ugye legjobb barátnők vagyunk és Josh az aki szokott velem beszélni. Két ember a 23 fős osztályból. Hurrá! A nap gyorsan eltelt és Emynek sajnos edzésre kellett menni, ezáltal én meg mehettem haza. Amikor haza értem gyorsan fel akartam futni a szobámba, de ez sajnos nem sikerült. Apám megint elkezdett üvöltözni. Aztán az üvöltés elfajult odáig, hogy megütött. Megint. Most is égető volt a fájdalom, amit az arcomon éreztem. Aztán ha ez még nem lett volna elég megszorította a kezemet. Újra emelte a kezét, de gyorsan kibújtam alatta és kirohantam az ajtón. Vissza se nézve, sírva rohantam be a házunkhoz közeli erdőbe. Egy tisztásra értem. Az idő beborult mintha csak utánozni akart volna. Szemerkélt az eső. Leültem a földre és csak zokogtam. Nincs semmi értelme az életemnek! Mindenki utál, apám ver, anyámmal soha sem fogok találkozni. Elővettem a kis kést a zsebemből és felhúztam a bal kezemen lévő pulcsit. Igen jól gondoljátok. Vágdosom magamat. Emily sokszor próbált lebeszélni de nem sikerült neki. Mindig újra kezdtem. Oda emeltem a karomhoz a kezemben lévő éles tárgyat. Elsőnek csak kicsiket  vágam. Majd reccsent egy ág mögöttem, mire hátranéztem. Nem volt ott senki. Visszafordultam és folytattam a tevékenységemet. Az idő csak úgy telt, nekem pedig haza kellett volna mennem, de nem akartam. Féltem. Féltem az apámtól. Emilynek írtam egy búcsú levelet, hogyha esetleg megtalálnának akkor azt adják át neki. A levélben az állt, hogy szeretem, köszönök mindent és vigyázzon magára. A lényege ez volt. Aztán a testvéremnek is írtam egyet amiben az állt, hogy szeretem, vigyázzon magára és költözzön el apánktól. Miker ezzel készen voltam, fogtam a kis késemet és a főeremhez emeltem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Éppen mozdítottam volna a kést, hogy elvágjam az eremet amikor meghallottam egy gyönyörű ám ismeretlen hangot.

-Ne!-ijedtemben még mozogni sem tudtam, a kés megállt a kezemben. Hallottam ahogy közelebb lép, aztán csak annyit láttam, hogy finoman megfogja a vállamat és kiveszia kezemből a kést, majd elhajítja jó messzire. Elém térdelt és megláttam gyönyörű arcát és borzasztóan szép kék íriszeit. Egyből tudtam, hogy ki ő. Bárhol, bármikor felismertem volna Őt.

Szereplők

Sziasztook! Elsőnek szeretném elmondani, hogy a blog tartalmazhat trágár kifejezéseket, szóval előre is bocsánat ezért+eltérhet az igazi szereplők személyiségétől. Na de meghoztam a szereplőket. Remélem tetszeni fog nektek! :) Kérlek kommenteljetek! :D :) Xx Vivii



Zoé Roberts:
Kor: 17
Becenév: Igazából Zo, csak osztálytársai Depinek gúnyolják.
Élete: Anyukájuk még kiskorában elment, mert az apjukkal elég rossz lett a viszonyuk. Apjával és testvérével él. Tesóját imádja. Apukájával borzalmasan rossz viszonyt ápol a két gyerek.
Személyiség: Magányos egy személyiséggel rendelkezik. Senkinek nem mond semmit a problémáiról, csak a testvérének és a legjobb barátnőjének.

Adam Roberts:

Kor: 19

Becenév: Ad

Élete: Apját utálja. Hugát mindentől és mindenkitől védi amikor csak tudja. Amikor csak tud a házon kívül van apjától távol.

Személyiség: A barátaival rendesen ápolja a viszonyát ám apjával flegma. 

Emily Anderson:

Kor: 18

Becenév: Emy, Em

Élete: Zoé legjobb barátja. Mindent megbeszélnek és amiben csak tudd segíti barátnőjét. Adammel is szoros viszonyt ápolnak olyanok mintha testvérek lennének.

Személyiség: Életvidám és segítőkész.

One Direction: (balról-jobbra)

Niall Horan, Louis Tomlinson, Liam Payne, Zayn Malik és Harry Styles. Mind az öt srácnak fontos szerepe lesz a történetben. Nagyon jó barátok lesznek és talán valamelyikükkel több is lehet mind csak barátok? Ha érdekel olvasd el a következő részt is és megtudod!