3. Rész

Sziasztok! Sikerült kb 3 hetes késéssel érkeznem, amit rettentően sajnálok.  Sokat kellett tanulnom+az edzés és nem igazán tudtam írni, de remélem kitudlak titeket engesztelni azzal, hogy most már itt a következő rész. =) Köszönöm a kommenteket! =) Jó olvasást és komizz!! =) =D Xx Vivii =)

Mikor mindennel készen voltunk és indulni akartunk, kattant a zár és belépett a testvérem. Kicsit megnyugodtam ám ideges is lettem, amikor Niallt kezdte el dühösen méregetni. Csak néztük egymást a szoba közepén.
-Mi a szar ez az egész, Zo? Mit keres itt Niall Horan? És miért van összepakolva a te holmid az enyémmel együtt? Hmm? Elárulnád nekem?-törte meg végül a csendet. Gyorsan tette fel a kérdéseket, mégis nyugodtan, ám arcáról olvasni lehetett, hogy tiszta ideg. Csak álltam ott és néztem rá. Szám kiszáradt, a pulzusom fel ment. Már épp szólásra nyitottam a számat, amikor a válaszokat Niall kezdte el sorolni.
-Nyugi! Ne támadt így le! Mindent szépen el fogunk mesélni neked,de nem most. Majd ha eljutottunk hozzánk ott szépen mindent megtudsz majd, de erre most nincs idő. Apátok bármelyik percben vissza jöhet, nem lenne túl jó ha itt találna minket.
-Honnan tudsz te erről? Hm?-kérdezte Ad lélegzet visszafojtva.
-Majd elmesélem neked, rendben? Minden kis apró részletet, még azt is, hogy hogy állt a fű szál, de ismétlem, nincs időnk, szóval rohadt gyorsan kapd fel az egyik bőröndöt és vidd ki a kocsiba, mert apukátok itt talál minket aminek senki sem fog örülni-fejezte be, majd megfogta az én bőröndömet, karon ragadott és kifelé kezdett húzni. A testvérem akaratlanul is követte a példáját, felkapta a saját bőröndjét és hozta a utánunk. Mindent beraktunk a kocsiba, (Niall időközben hívott egy taxit) beültünk és már indultunk is. Épp jókor, ugyanis láttam, hogy apánk éppen most akart bemenni a házba, persze megint matt részegen. Nem bírtam tovább nézni, elfordítottam a fejemet. Csöndben utaztunk az autóban, rajtam pedig az idegeskedés kezdett urrá lenni. Mocoroktam,nézelődtem, kapartam a körmömet, mindent csináltam. Nagyon ideges voltam, hiszen mégis csak a One Direction házában fogok lakni.  A kocsiban Adam ült előre, én meg hátul voltam Niall-el. Valószínűleg láthatta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok ugyanis, csak annyit éreztem, hogy egy kéz érinti meg az enyémet, majd lágyan a fülembe suttogott.
-Nem kell izgulni! Imádni fognak!-küldött felém egy bíztató mosolyt. Szavai melegséggel öntöttek el, és kissé megis nyugodtam. Hihetetlen milyen hatással van rám ez a fiú, pedig csak ma ismertem meg. Biztosan elbambultam (miközben felé néztem) mert csak azt láttam, hogy aranyosan mosolyog. Zavartan és kipirultan kaptam el a fejemet, mire ő édes kuncogásba kezdett. A kocsi szép lassan megállt, kiszáltunk, kivettük a két bőröndöt és Niall kifizette a fuvart. Egy kicsit vitatkoztam vele, hogy legalább ezt had én fizethessem, de természetesen alul maradtam ebben a "csatában". Majd legközelebb. A taxis elhajtott, mi pedig ott maradtunk, hárman a ház előtt. Hatalmos és gyönörű házban élnek.

Nem találtam rá szavakat, de ahogy elnézem a testvérem se. A mi házunkhoz képest ez egy 5*-os lakosztály. Gyönyörű nem tudok rá mást mondani. Csak álltunk és néztük a "kastélyt", majd Niall egyik kezével finoman megfogta a kezemet és összekulcsolta (!!) az ujjainkat, míg a másik kezében a bőröndöm volt. Megint úrrá lett rajtam a félelem és nem bírtam mozdulni. Mivan, ha utálni fognak? Mivan, ha eleve nem is akarnak megismerni? Mivan, ha bunkók lesznek velem? Mivan, ha elítélnek? Csak úgy cikáztak a fejemben a kérdések. Gondolatomból Niall szakított ki.

-Nyugi, imádni fognak. Alig várják, hogy találkozhassanak veletek. A múltadaz meg csak akkor tudják meg amikor Te szetetnéd-mosolygott rám és megszorította egy kicsit a kezemet. Visszamosolyogtam rá, majd elindultunk be. 

2. Rész

Sziasztook! :) Szeretném megköszönni nektek a komikat, nagyon jól estek. Volt olyan aki kérdezte, hogy milyen gyakran lesznek részek. Ha minden jól megy akkor 2 naponta. Na nem is húzom tovább az időt, meghoztam a második részt, remélem tetszeni fog nektek, bár szerintem nem lett a legjobb. Komizzatok! :) Xx Vivii :) 

Ő volt Niall Horan. Ő volt az akiért megszerettem a One Dierctiont (a többi negy fiút is szeretem, ne értsétek félre). Ő volt az akivel minden nap szerettem volna találkozni, ám nem sikerült. Ő volt az aki mindig vidám volt és (nem rossz indulatból) gyerekes. Most viszont a mosolyt, szomorúság és kiváncsiság váltotta fel. Mikor tudatosult bennem, hogy tényleg Ő az köpni, nyelni nem tudtam. Gondolataimból kérdése szakított ki.
-Miért csinálod?-nézett rám szomorúan.
-Hosszú-legyintettem.
-Nekem van időm-mosolygott.-De tényleg. Sokkal jobb lesz ha beszélsz róla. Hátha tudok segíteni!-nézett rám könyörgően.
-Nem tudsz. Sajnos nem tudsz-hajtottam le a fejem, közben pedig újra könnyes lett a szemem. Finoman az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Eddig bírtam, könnyeim utat törtek maguknak, halkan, megis gyorsan. Két keze közé fogta az arcom és ujjaival letörölte könnyeim. Erre akaratom ellenére is elmosolyodtam.
-Na, látod? Máris mosolyogsz!-mondta vidámam.-Viszont tényleg jobb lesz ha beszélsz róla. Biztos, hogy tudok segíteni valahogyan-váltott át komolyra.
-Fölösleges elmesélnem. Semmi értelme nem lenne. Te egy sztár vagy, az én problémáim számodra semmiségek. Mitől lesz jobb ha elmondom? Holnap ugyan úgy felkesz reggel, elmész a bandáddal, kiadtok pár jó számot, majd este fáradtan fekszel le és hamar elnyom az álom. Holnap már nem is fogsz emlékezni rám-fejeztem be szomorúan.
-Már miért lenne fölösleges? Az egy dolog, hogy híres vagyok, de mindenkinek vannak problémái és akár hiszed akár nem arra vannak az emberek, hogy segítsenek egymásnak. Miért ne emlékeznék rád? Ezek után le se fogsz tudni vakarni magadról. Na meséld el, hogy mi bánt. A vagdosást pedig villám gyorsan fejezd be, mert nem állok jót magamért-mondta nevetve. Mivel tudtam, hogy viccel én is elnevettem magamat. Nehezen elmeséltem neki, hogy mi történt. Hogy apám ver, hogy mindenki utál, hogy az életemnek semmi értelme és, hogy az anyám itt hagyott.
-Ez borzalmas-mondta szörnyűlködve.- Anyukádat meglehet érteni.
-Tudom, rá nem is haragszom.
- Viszont nem utál mindenki! Ott van neked a testvéred, a legjobb barátnőd és most már én is-kacsintott vigyorogva.- És fogadok, hogy a fiúk is kedvelni fognak téged!
-A a fiúk?-dadogtam.
-Igen. És az életednek nagyon is sok értelme van!
-Mégis mi?
-Hidd el, hogy valaki nagyon szeret téged.
-Mégis ki?-kérdeztem értetlenül.
-Majd idővel megtudod. És az apukád, háát... nehéz eset. De már erre is tudom a megoldást!-csetintett vigyorogva.
-És mi az?
-Hozzánk költözöl-mondta, mintha ez olyan természetes lenne, miközben az arcán levakarhatatlan volt a vigyor.
-Tessék?-kérdeztem. Alig akartam elhinni. Én a One Directionös fiúkhoz? Úr Isten.
-Jól hallotad. Sok cuccod van apudnál?
-Nem alig van valami.
-Akkor írsz neki egy levelet, utána megvárjuk, hogy elmenjen otthonról, majd összepakolunk és elvisszük hozzánk a cuccaidat- már éppen szólásra nyitottam a számat, amikor folytatta. - És a tesód cuccait is elhozzuk!-kacsintott.
-Ko-komolyan?-csodálkoztam.
-Persze. Sokkal jobb lesz, nálunk mint apudnál.
-Úr Isten! Nem tudom, hogy köszönjem meg-öleltem meg és újra sírni kezdtem.
-Ssshh- nyugtatott.- Ne sírj! Most már minden rendben lesz. Nyugodj meg.
-Köszönöm-nyomtam egy puszit az arcára. Hihetetlen, hogy csak 3-4 órája ismerem, de máris szeretem.
-Viszont, van egy feltételem-nézett komolyan a szemembe.
-És mi az?-kérdeztem félve.
-Nem vagdosod magad többet. Csak ezt ígérd meg. Egy ilyen szép lánynak nem ál jól-túrt zavartan a hajába.
-Megígérem, és köszönöm.
-Semmiség. Na menjünk, mert megfázol!
Elindultunk hozzánk, majd megvártuk amíg apám elhagyja a házat. Mikor ez megtörtént, bementünk és gyorsan összepakoltunk nálam, majd Adamnél is. A levelet a konyha asztalára raktam.
-Niall.
-Igen?
-Nem lesz baj, hogy csak úgy beállítunk hozzátok a testvéremmel, hogy 'Sziasztok mostantól itt lakunk'?
-Nyugi! Már beszéltem Louval és már nagyon várnak titeket-ölelt át.
-Biztos?-kérdeztem félve.
-Biztos, nyugi!
-Rendben. Köszönöm-fúrtam a vállába a fejem. Mikor mindennel készen voltunk és indulni akartunk, kattant a zár es belépett...

A következő részben kiderül, hogy ki lépett be rajta. :D Remélem tetszett. Komizz! :) Xx Vivii

1. Rész

Sziasztok! Örülök, hogy tetszett nektek az amit eddig írtam és láttam, hogy várjátok az első részt. El sem tudjátok képzelni, hogy ez mekkora öröm nekem! :) Ez a rész kicsit hosszú lett, a végét pedig érdekesen hagytam abba. Na de meghoztam az első részt remélem tetszeni fog nektek! :) Xx Vivii

Reggel ahogy felkeltem egy kis napsütést véltem felfedezni a szobámban. Nagyszerű. Megint mindenki örülni fog csak én leszek mogorva. Lentről nem hallatszódott fel semmi zaj. Apám biztos alszik vagy még mindig a kocsmában van. Ja igen. El is felejtettem. Testvéremmel és az Apámmal élek. Anyám még kiskoromban elment, hogy jobb élete lehessen. Nem haragszom rá azóta is tartjuk a kapcsolatot telefonon keresztül, ugyanis találkozni sajnos nem tudunk mert elment Párizsba. Apámat viszont egyenesen rühellem. Hogy miért? Majd később megtudjátok. A testvérem már elment mivel nem egy suliba járunk, ő hamarabb kel és megy el. Remélem nem találkozott apánkkal. Elmentem megfésülni a hajamat, majd fogat is mostam mivel reggel nem szokásom enni. Egyrészt azért mert minél hamarabb el akarok menni itthonról, másrészt azért mert nem vagyok éhes. Felvettem egy kék inget, egy bordó nadrággal és egy fekete sportcipővel.

                         Sminket ugyancsak nem raktam magamra. Minek? Mindig is utáltam. A hajamat kiengedve hagytam. Késznek nyílvánítottam magamat és elindultam. Gyorsan kirohantam a házból, bezártam a kaput, majd elindultam Emilyhez. Minden reggel együtt mentünk suliba és ez ma sem volt másként. Oda értem a házhoz és az én legjobb barátosném akkor ért ki. Öleléssel köszöntöttük egymást és elindultunk.

-Reggel találkoztál vele?-kérdezte félve. Tudtam miért kérdezi.

-Nem hála Istennek-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Váltsunk témát. Mi van Joshal?-kérdezte miközben egyik szemöldökét húzogatta, mire elnevettem magam.

-Joshal? Mi lenne? Egymás mellett ülünk kémián, néha bökdös, de semmi más.

-És neked...-kezdte, de félbeszakítottam.

-Nem, nem tetszik. Mit csináltál tegnap?-kérdeztem témát terelve.

-Gépeztem, blogokat olvastam éééés hallgattam a One Directiont-felelte vigyorogva. Igen elfelejtettem megemlíteni, hogy Emy hatalmas 1Dfan. Igaz én is szeretem őket, de én nem ölnék értük úgy mint Emily. Emlékszem amikor valaki egyszer azt mondta, hogy szar az 1D. Egyszer. Többször nem mondta, ugyanis Emy hozzávágta a tanári asztalról szerzett parafatáblát és a táskáját. Utána csak azért, hogy kiengesztelje barátnőmet, elénekelte neki a teremben a You&I-t. Mindenki dölt a nevetéstől. Gondolatmenetemből Em szakított ki.

-Hahó! Zoe! Ön a föld nevű bolygóra érkezett!

-Mii? 

-Figyeltél te rám?

-Öööhmm... nem sajnálom-mondtam szomorúan.

-Nyugi, nem történt semmi. Na éppen azt mondtam, hogy tegnap olyan hihetetlenül szexis képeket találtam Harryről, hogy azt hittem leesek az ágyról-mondta nevetve. Igen köztudott tény, hogy imádja Louist, de Harryért ölni tudna. 

-Nem estél le véletlenül?-kérdeztem nevetve.

-Részletkérdés-legyintett mosolyogva.-Ja és neked is találtam Niallről-vigyorgott.

-Majd küldd át-mondtam boci szemekkel. Nos, igen. Nekem mindig is Niall volt a kedvencem. A telefonomon van róla vagy 1000 kép. Szépen lassan bértünk a suliba és elmentünk kémiára. Mindenki boldog volt, ám amikor  beléptem a terembe mekaptam az olyasféle köszönéselet, mint 'Szia Depike' vagy 'Jajj, már megint itt vagy? Minek rontod a légkört?' , de volt olyan is, hogy 'Megjött a Depressziós, bújjunk el!'. Hogy is mondjam. Nem vagyunk túl jóban az osztálytársaimmal. Emilyevel ugye legjobb barátnők vagyunk és Josh az aki szokott velem beszélni. Két ember a 23 fős osztályból. Hurrá! A nap gyorsan eltelt és Emynek sajnos edzésre kellett menni, ezáltal én meg mehettem haza. Amikor haza értem gyorsan fel akartam futni a szobámba, de ez sajnos nem sikerült. Apám megint elkezdett üvöltözni. Aztán az üvöltés elfajult odáig, hogy megütött. Megint. Most is égető volt a fájdalom, amit az arcomon éreztem. Aztán ha ez még nem lett volna elég megszorította a kezemet. Újra emelte a kezét, de gyorsan kibújtam alatta és kirohantam az ajtón. Vissza se nézve, sírva rohantam be a házunkhoz közeli erdőbe. Egy tisztásra értem. Az idő beborult mintha csak utánozni akart volna. Szemerkélt az eső. Leültem a földre és csak zokogtam. Nincs semmi értelme az életemnek! Mindenki utál, apám ver, anyámmal soha sem fogok találkozni. Elővettem a kis kést a zsebemből és felhúztam a bal kezemen lévő pulcsit. Igen jól gondoljátok. Vágdosom magamat. Emily sokszor próbált lebeszélni de nem sikerült neki. Mindig újra kezdtem. Oda emeltem a karomhoz a kezemben lévő éles tárgyat. Elsőnek csak kicsiket  vágam. Majd reccsent egy ág mögöttem, mire hátranéztem. Nem volt ott senki. Visszafordultam és folytattam a tevékenységemet. Az idő csak úgy telt, nekem pedig haza kellett volna mennem, de nem akartam. Féltem. Féltem az apámtól. Emilynek írtam egy búcsú levelet, hogyha esetleg megtalálnának akkor azt adják át neki. A levélben az állt, hogy szeretem, köszönök mindent és vigyázzon magára. A lényege ez volt. Aztán a testvéremnek is írtam egyet amiben az állt, hogy szeretem, vigyázzon magára és költözzön el apánktól. Miker ezzel készen voltam, fogtam a kis késemet és a főeremhez emeltem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Éppen mozdítottam volna a kést, hogy elvágjam az eremet amikor meghallottam egy gyönyörű ám ismeretlen hangot.

-Ne!-ijedtemben még mozogni sem tudtam, a kés megállt a kezemben. Hallottam ahogy közelebb lép, aztán csak annyit láttam, hogy finoman megfogja a vállamat és kiveszia kezemből a kést, majd elhajítja jó messzire. Elém térdelt és megláttam gyönyörű arcát és borzasztóan szép kék íriszeit. Egyből tudtam, hogy ki ő. Bárhol, bármikor felismertem volna Őt.

Szereplők

Sziasztook! Elsőnek szeretném elmondani, hogy a blog tartalmazhat trágár kifejezéseket, szóval előre is bocsánat ezért+eltérhet az igazi szereplők személyiségétől. Na de meghoztam a szereplőket. Remélem tetszeni fog nektek! :) Kérlek kommenteljetek! :D :) Xx Vivii



Zoé Roberts:
Kor: 17
Becenév: Igazából Zo, csak osztálytársai Depinek gúnyolják.
Élete: Anyukájuk még kiskorában elment, mert az apjukkal elég rossz lett a viszonyuk. Apjával és testvérével él. Tesóját imádja. Apukájával borzalmasan rossz viszonyt ápol a két gyerek.
Személyiség: Magányos egy személyiséggel rendelkezik. Senkinek nem mond semmit a problémáiról, csak a testvérének és a legjobb barátnőjének.

Adam Roberts:

Kor: 19

Becenév: Ad

Élete: Apját utálja. Hugát mindentől és mindenkitől védi amikor csak tudja. Amikor csak tud a házon kívül van apjától távol.

Személyiség: A barátaival rendesen ápolja a viszonyát ám apjával flegma. 

Emily Anderson:

Kor: 18

Becenév: Emy, Em

Élete: Zoé legjobb barátja. Mindent megbeszélnek és amiben csak tudd segíti barátnőjét. Adammel is szoros viszonyt ápolnak olyanok mintha testvérek lennének.

Személyiség: Életvidám és segítőkész.

One Direction: (balról-jobbra)

Niall Horan, Louis Tomlinson, Liam Payne, Zayn Malik és Harry Styles. Mind az öt srácnak fontos szerepe lesz a történetben. Nagyon jó barátok lesznek és talán valamelyikükkel több is lehet mind csak barátok? Ha érdekel olvasd el a következő részt is és megtudod!